Már megint....

Írogatnék,csak megint semmi nem jut "eszembe".
Annyi bajom van,hogy nem tudom hol kezdjem.
Editkém szokta volt mondani,írd ki !
Mit?

Bánatom,hisztim,meg hülyeségeim ?
Ja azt lehet.Megkönnnyebülök.Mondja cpihoologusom,spicologusom,sociopsziologusom/Na ez volt a kannás !/.
Eccerűen,gondoltam jegyzetelek,megígértem valakinek/SZABI NÉNI/,hogy kidumálom magam.
Ez is fáj ,az is.Itt vakarom,ott viszked.Ott vakarom,akkor meg itt.

Ha már nyakig szarban vagy, adj hálát Istennek: "Köszönöm, Uram, hogy legalább nem hullámzik!"

Csak az a baj,hogy nem akarok senkire rosszat.
Mert én csak "szeretnék" mindenkit.

Tévedni emberi dolog, de másra kenni még emberibb.

Szerintem mindenki furcsa, és pont ez a kulcs. Ünnepelnünk kellene az egyéniségünket, nem feszélyezettnek lenni, vagy szégyellni azt. Mindnyájunknak megvannak a sajátosságai.
 Az emberek nagyszerűen értenek ahhoz, hogy a többiek ne lássák, kik is ők valójában, mert félnek attól, mások esetleg mit gondolnak róluk.
Aki ismer tudja miről beszélek.
Aki meg nem,az ismerjen meg.Ezerrel van minden hülyeség rólam/google/.stb

Most Ő a fájdalmam,barátom 56 évesen.

Remélem ilyen csendesen aludt el.Ahogy utóljára nálam volt.
Nem töprengek azon, mi lesz, ha meghalok, és hogyan fognak emlékezni rám. Ez már az ő dolguk lesz, a többieké. Ha már meghaltam, ugyan kit érdekel? Engem nem.
Űzött a gyönyör, mely fosztogat,
A rontás volt tündöklése.
Eljátszottam ifjúságomat,
Kellett a nők ölelése,
Ám hűtlenség tőrdöfése
Okán csaknem a sírba estem:
Kész vagyok a vezeklésre.
Istenem, mért hagytál el engem?
Hát most ,ennyi.

Nekem is:kexpapy